A manicheista vallás jellemzői

A manicheizmus egy dualista vallás volt, amelyet Mani (kb. 216–276) perzsa próféta alapított a 3. században a Sasanida Birodalomban. A manicheizmus ötvözte a kereszténység, a zoroasztrizmus és a buddhizmus elemeit, és a Római Birodalomtól Kínáig terjedő területen elterjedt.

Főbb jellemzői:

• Dualizmus: A manicheizmus központi tanítása a jó és a rossz, a fény és a sötétség örök harca. A világot a jó (Isten, a fény birodalma) és a rossz (az anyag, a sötétség birodalma) erőinek küzdelmének színtereként értelmezték. Az emberi lélek a fény része, amely az anyag (a test) fogságában van.
• Kozmológia: A manicheus kozmológia bonyolult mítoszokkal írja le a fény és a sötétség birodalmainak keletkezését és harcát. A mítoszok szerint a sötétség betört a fény birodalmába, és ezáltal jött létre az anyagi világ, amely a két birodalom keveréke.
• Megváltás: A manicheusok szerint a megváltás azáltal érhető el, hogy a lélek megszabadul az anyag fogságából, és visszatér a fény birodalmába. Ehhez aszkétikus életmódra, önmegtartóztatásra és a manicheus tanítások követésére van szükség.
• Etika: A manicheus etika hangsúlyozta az önmegtartóztatást, a vegetáriánizmust, a házasságtól és a szexuális élettől való tartózkodást (a "kiválasztottak" esetében), valamint a jó cselekedeteket.
• Egyházszervezet: A manicheus egyház hierarchikusan szervezett volt, "kiválasztottakból" (akik szigorú aszkézisben éltek) és "hallgatókból" (akik támogatták a kiválasztottakat) állt.
• Szentírások: A manicheusok számos szentírást használtak, amelyek Mani és más manicheus tanítók írásait tartalmazták. Ezeknek a szövegeknek egy része elveszett, de más részei fennmaradtak különböző nyelveken.

Története:

Mani maga hirdette tanait, és követőket szerzett. A manicheizmus gyorsan terjedt a Római Birodalom keleti részén, Észak-Afrikában és Közép-Ázsiában. A kereszténység és más vallások azonban üldözték a manicheusokat, és a vallás fokozatosan visszaszorult. A középkorban a bogomilok és a katharok dualista mozgalmaihoz is kapcsolták a manicheizmust, bár a kapcsolatok mértéke vitatott.

Hatása:

A manicheizmus jelentős hatást gyakorolt a vallás- és eszmetörténetre. Dualista világképe és aszketikus etikája más vallási és filozófiai irányzatokra is hatott. A manicheizmusról szóló ismeretek jelentősen bővültek a 20. században, amikor Közép-Ázsiában manicheus szövegeket találtak.

Összefoglalva:

A manicheizmus egy komplex és befolyásos vallás volt, amely a jó és a rossz örök harcán alapuló dualista világképet hirdetett. Bár mára nagyrészt eltűnt, hatása a vallás- és eszmetörténetben továbbra is érezhető.

A manicheizmus szímboluma a keresz most megvásárolható a BáldyDesign webáruházban.